Péter! Miért vagy te mindig ilyen ideges?”

Kérdezik sokan, nem sejtve azt, hogy ezzel a kérdéssel kinyitották pandora szelencéjét: Okot adtak arra, hogy elmeséljem egy átlagos reggelemet, beleszőve a történetbe olyan szálakat, amikről még én sem gondoltam, hogy hozzájárulnak ahhoz, hogy vérnyomásom és pulzusom olyan, eddig nem ismert magasságokba szökjenek, hogy azt csak a legszofisztikáltabb, legmagasabb méréstartománnyal rendelkező műszerekkel lehessen bizonyosságal meghatározni.

Ó, szegény ember, te aki ilyen látszólag ártatlan kérdést felteszel. Hát tessék, íme egy azok közül a reggelek közül, ami után Péternek 3 nap szabadságra, 2 seduxenre, és legalább 2 sörre van szüksége, hogy beszámítható maradjon.

Hétfő reggel

07:30

Péter felébred. Felébred az ébresztő előtt 15 perccel. Semmi gond, csak lehunyja a szemét egy pillanatra, mi baj lehet. Elfelejtette, hogy egyes android készülékek 2018-ban nem képesek még arra, hogy megbízhatóan felébresszék az embert.

Miközben bóbiskol, arra gondol, hogy tök jó lesz, időben felkel, beül Lajhárba (hűséges hyundai i30-asa), és pikk-pakk benn lesz.

8:15

“Basszameg! Elaludtam! A k#!)!%! életbe” - Ordítja szét Péter az üres lakásba (meglehetősen érzelemteli hangnemben), mely következtében a nyitott ablakok és részben felhúzott redőnyöknek köszönhetően nemcsak 2 macskája, hanem a szomszédok is tudják már, hogy baj van, Péter elaludt.

08:25

Ha nem épp vészhelyzetről lenne szó (munkába beérés), Péter már rég hívta volna a Guinness Rekordok Könyvének ellenőreit, hogy hitelesítsék, tényleg lehet fogat mosni, zuhanyozni és közben meghallgatni a Somali Yacht Club -tól a Vero című számot 10 perc alatt.

08:30

Legnagyobb erőfeszítései ellenére Péter csak alig jobban, vagy kb. ugyanolyan ramatyul fest, mint fél nappal azelőtt: kondi után, lecserélve a téli kerekeket nyárira a fél évvel azelőtt a gumisnál szakadásig tépett kerékcsavarokkal való megbírkózás után (amiből sajnos 5×4 darab van).

Utolsó leheletével még megeteti a macskákat, amiknek épp csak sikerült feldolgozni az egy órája történt zajszennyezést (lásd 08:15- Basszameg, elaludtam)

08:35

Immáron az autóban ül (Péter). Rövid, fél másodperces izzítást követően felbőg a dél koreai mérnökök fáradhatatlan munkáját és szakértelmét bizonyító 1.6 CRDI motor egy 2009-as Hyundai i30 orrában.

Mivel Péter megszokta, így még 20 fokban is járatja legalább 1-2 percet a dízel szörnyeteget, mielőtt elindulna. Amolyan léleknyugtatónak kell ezt felfogni.

Kicsit már meg is nyugodott; minden rendben lesz, 09:30-ra benn lesz, nincs túl nagy probléma. A történet főszereplője “szúr egy rükit”, rövid tolatás után egy egyest, aztán indulás. Irány az M1-es.

08:50

Utolér valakit, aki lakott területen kívül megint 72-vel halad, miközben Ő már veretné óra szerint 97-el. Közben már a második szám megy megy le a DeafHeaven New Bermuda albumáról, minek köszönhetően vérnyomása és pulzusa egyáltalán nem a még egészségesnek mondható tartományban mozog.

Itt a felhajtó, szerencsére elég nagy ívű kanyar előzi meg, és 2 sávos, lehet előzni. Végre! A koreai mérnökök eredményei végre mások számára is nyilvánvalóvá válnak, amint Péter autója minimális kerékcsikorgás mellett kanyarban, nyélgázon előzi meg az enyhén kopaszodó, madzagon lógó szemüveges skoda fabiat vezető időmilliomost, aki mindenre számított, csak erre nem.

Hiába, a 116 lóerő, a 2600-as kezdeti fordulatszám, a többlengőkaros hátsó futómű, valamint az éppen csak 2 éves 195/65r15-ös goodyear gumik már sejtetik a végeredményt: az előzés pillanatokon belül, minden kétséget kizáróan befejeződik. A kritikus pillanatokban Péter arra gondol, hogy milyen jó döntés volt ez az autó, és ez a garnitúra új gumi.

09:00

Antihősünk már az autópályán száguld, közepes mértékű gyorshajtással. Tudvalevő, hogy minden Km óra csal, ezzel Péter is tisztában van, és kegyetlenül odapörköl az egyhatos dízelnek. Ekkor egy kicsit megbánja, hogy nem szánt rá többet, és vett egy ráncfelvarrot i30-ast, amiben már volt 6-os váltó is, ugyanis a sebesség és a fogyasztás a fizika évszázadok óta ismert alapvetései következtéban egyértelműen összefügg egymással - főszereplőnk legnagyobb sajnálatára -, amiben az 5 sebességes váltó - ami rendkívül könnyen, klattyanósan kapcsolható egyébként - minimálisan alulmarad.

Szerencsére így is bőven 6 liter alatt marad a fogyasztás, ami természetesen vegyesben értendő, város + autópálya 30/70 arányú kombinációjával.

Péter elégedett, már már nyugodtnak mondható.

09:10

Számtalan konstans 110 KM/H-val haladó fehér furgon, a belső-külső sávot összekeverő angol, vagy épp leszaró sofőrt, és egy tucat román kamiont, megélhetési autóneppert könyörtelenül maga mögé utasítva hatalmas léptekkel közeledik az úticélja felé.

A digitklímán épp lejjebb tekeri a hőfokot Péter, ami csak egy pillanat (Comfort Style és Prémium felszereltségnél széria volt). Ez a pillanat elég arra, hogy valaki kijöjjön elé, aki épp a legnagyobb forgalomban szeretne 15 kamiont megelőzni 106 KM/H-val.

A történet főszereplője már azon gondolkodik, hogy vajon mekkora kár keletkezne az autó orrán, ha épp csak hozzáérne az előtte levőhöz, gyakorlatilag dokkolva annak hátsó lökhárítójára, és egy picit tolna rajta. Nem sokat, csak úgy 15 KM/H-át. Ám mivel sok szemtanúja lenne a történetnek - és persze Péter is csak részben szociopata - ezt a gondolatot gorsan el is veti.

Emlékeiben még dereng egy kép, egy elhagyatott helyről, amiről mindez az egész Mad Max történet eszébejutott. Á! Megvan, ez volt az az az emlék:

Ezek után figyelmét inkább arra fordítja, hogy az egyébként az ementáli sajttal különös hasonlóságot mutató M1-es Tatabánya-Budapest közötti szakaszán a krátereket, púposra tömött foltokat kerülgeti, addig se alszik el az előtte észveszejtő tempót diktáló mögött.

09:20

Szerencsére az i30-asban már 2008-ban is széria volt az MP3-as fejegység (USB-vel), plusz 6 hangszóró, így Péter sosem unatkozik a volán mögött. A volán mögött, amiben az elektromos szervo nagy segítséget nyújt parkolás, és csak úgy vezetés közben is. A bőrrel bevont 3 küllős kormánykereket egyre erősebben markolva már látja a távolban az épületet. A szent épületetet, ahol a pénz jön megy, átalakul, de semmiképpen sem vész el. Reklámszlogennek sem utolsó, de tulajdonképpen igaz is.

Már a városban van. Érzi, hogy jó pár perc van még, amit jó helyezkedéssel, kis pofátlankodással ki lehet még húzni ebből az etapból. Ugyan az autó méretei kompaktosak, a 4280 mm hosszhoz tartozó 2650 mm tengelytáv igen tiszteletreméltó. Az utasok soha nem panaszkodtak a hátsó láb-, illetve fejtérre.

Az említett hossz miatt az autó igen könnyen befér viszonlag kisebb parkolóhelyekre, lyukakba a forgalomban.

Ezt ellensúlyozandó Péter mindig időben jelzi sávváltási szándékát, kivéve, amikor nem, viszont ilyenkor “megköszöni” egy karlendítéssel (mindenféle jobboldali sugallatot mellőzve), vagy pár villanásnyi elakadásjelzővel. De ez is tényleg kb. annyira ritka, mint a Porsche tulajdonos, aki 5000-ért tankol a Metro kúton.

09:30

Ez már a célegyenes. Főszereplőnk már a szájában érzi a győzelem ízét. Vagy lehet, hogy csak a kéndioxidot és a más kellemesnél kellemesebb kipuffogó melléktermékeket? Mindegy is, ez az utolsó előtti előtti lámpa! Ha itt gyors az ember, akkor a másik 2 épp zöldre vált, mire odaér az ember.

Ehhez mindössze annyi kell, hogy az ember kb. 100-ig gyorsuljon, majd a híd levezetőjénél ellentmondást nem tűrően, határon autózva forduljon rá az utolsó előtti lámpára, majd az úton szabálytalanul átrohanó gyalogosok között (ugyanis ott nincs zebra, 2 × 2 sáv, korlátok mindkét oldalt) 3-as padló mellett áthúzva végre elérjen a céges mélygarázsig.

Ugye, milyen egyszerű? Ebben az egyenletben elég sok a változó, így hősünk semmit nem bíz a véletlenre: Ismét a koreai mérnökökhöz fohászkodik segítségért.

Halkan mantrázva markolássza a már említett bőrkormányt, és közben készül, hogy kegyetlenül kihasználja a 10.5 másodperces 0-100-as gyorsulást (gyári adat 11.6s)

A lámpánál mellette levők kínjukban már a 112-őt tárcsázzák, ugyanis oldalra tekintve csak egy igen vad kinézetű, már-már félelemkeltő alakot látnak, aki magában beszél, idegroncs módjára markolássza a kormányt, 2500-as fordulatot tart, ráadásképp ordít az autóból a göteborgi templomgyújtogatós halálmetál. Hát így. Már csak egy abszurd mosoly hiányzik egy közepesen durva thriller főcímképéhez.

ZÖLD!

A terv bejött, mindenki értetlenül nézte, amint kb 2 deka gumit otthagyva hősünk elporol a mélygarázs irányába.

Sikerült. 09:35, megérkezett Péter. A zenét lehalkítja, a légkondi már rég nem megy, hogy ki tudjon tisztulni, mire megáll.

Parkolóhely keresés. Meg is találta: 2 parkolóhely 2 oszlop között, viszonylag nagy hely, hiába a 1775 mm szélesség, Péter 2 centivel teszi be az oszlop mellé, hogy “nehohgy valami köcsög rábassza az ajtót”. Ugyan csak egy horpadás díszíti az autó jobb oldalát, főhősünk nem is szeretné, ha több lenne.

Miután az autó ketyegett még egy pár percet, ezzel további 2 millimétert növelve az ózonlyukon, és 2 évet rövidítve Budapest felnőtt lakosságának várható életkorán, kiszáll a széria szövet ülésekből (amiket egyébként magasságban is lehet állítani manuálisan, plusz deréktámasz is tartozik hozzá). Ezért lehet az, hogy ugyan Péter vérnyomása továbbra is a különösen veszélyes kategóriába tartozik, de legalább a dereka nem fáj.

09:40

Péter megérkezik az asztalához. Az indokoltnál idegesebben veszi tudomásul, hogy megint takarítottak, tehát minden koszosabb, mint előző nap volt, ami feltételezhetően annak köszönhető, hogy az asztalok, monitorok, és a férfi vécé is ugyanazzal a ronggyal kerül tisztításra.

Ennek a sztori főszereplője hangot is ad, aminek néhány közepesen non-PC kifejezéssel ad nyomatékot.

Mire legközelebbi munkatársa odafordul hozzá (akit nevezzünk Józsinak), és ezt mondja: “Péter! Miért vagy te mindig ilyen ideges?”